Baszki, megint nem tudom, mi van. Délelőtt írtam egy üzenetet a Kis Édesnek, hogy engem is hívtak a holnap esti buliba, de ha gondolja, nem megyek.
Visszaírt, hogy ne butáskodjak! Nem érzi magát kellemetlenül miattam, sőt, szeret a közelemben lenni, ahogy már mondta is…
Na most ez mi a fasz?
Már tudom, hogy kerülök vele újra kapcsolatba. Péntekre hívott a bátyja, hogy buli lesz. Mondjuk az most nem érdekel, de legalább felhívhatom a Kis Édest, vagy írhatok neki, hogy mi a helyzet, és ha gondolja, akkor nem megyek, hogy ne kelljen találkoznunk, meg ne hozzam kellemetlen helyzetbe.
Reggel ki akartam menni egy kávéért, de láttam, hogy a Kis Édes pont előttem ment be, szóval inkább visszaültem a helyemre. Azért eléggé bánt a dolog. Sőt, igazából egyre jobban. Olyan, mintha valami plátói szerelem kínozna.
Valahogy megint kapcsolatba kell kerülnöm vele, és nem balfaszkodni, hanem a tudtára adni, hogy mi a faszt akarok tőle.
Ja igen, megtaláltam iwiwen a pénteki csajt. Hát, ő sem szingli, ami azt illeti. Így még jobban tetszik.
Lehet, hogy majd megint átmegyek egy cigivel. Jó lenne leszedni a blúzát egy kabrióban…
Pénteken este két haverommal elmentünk a helyre, amit a kereskedő csaj mondott. Egyből kiszúrtam őket, öten ültek egy boxban, és már elég hangosak voltak. Mikor bemutatkoztunk, mondták, hogy mind szinglik, és a péntek a pasi-mentes napjuk. Persze muszáj volt beszólnom, hogy ha szinglik, akkor valszeg a hét többi napján is nélkülöznek. Erre nagy viháncolás támadt, hogy jaj, azt én nem tudhatom! De amiért ilyen szemtelenek vagyunk, most odaülhetünk. Összenézve nagy nehezen beleegyeztünk a srácokkal.
Persze őket sem kellett félteni, egyből elkezdték hülyíteni a csajokat, én meg rámentem az autószalonosra.
Pár perc múlva felpattant, hogy most ő hozza a következő kört, és hirtelen összeszámolta, hogy az nyolc abszint. Na az elég rossz ötletnek tűnt, de legalább elhívott magával, így ki tudtam cseréltetni a mi abszintunkat két viszkire meg egy vodkára. Mikor leadtuk a rendelést, elkezdett előttem táncolni, bár inkább vonaglás volt, amitől egyből elkezdett felállni a farkam. Kurvára gáz volt, felraktam az egyik lábamat a bárszék lábtartójára, hogy ne legyen olyan szembetűnő a dudor a gatyámon. De vágta, mi a helyzet, és háttal folytatta, hogy a seggét hozzám tudja nyomni. Elég kemény helyzet volt, főleg, hogy még nem is ittam semmit.
Néhány körrel később ismét a pultnál mondta, hogy sajnos mivel folyton dolgozik, nincs ideje kapcsolatra, de nem is kell neki igazán. Viszont az egyik csaj a barátja villanyszerelős kisteherautójával jött, elkéri a kulcsot, hátul még állva is elférünk.
Na a szingliség duma is csak ennyi volt, de legalább kinézett végre egy dugás. Úgy éreztem magam, mint valami kezdő, tökre izgultam, amíg elment a kulcsért. Mondjuk az is furcsa volt, hogy engem visznek ki a kocsiba. (Mint amikor a pultos csajjal dugtunk…)
Bemásztunk hátra, ledobta a felsőjét, és mondta, hogy előjáték nélkül, keményen szeretné. Erről is a pultos csaj jutott az eszembe. Biztos ugyan azt a műsort nézik, vagy nem tudom.
Szerintem öt percig sem tartott a menet, ami neki annyira nem tetszett, de nekem így hetek óta elég jó volt.
Aztán visszamentünk inni, majd pár órával és egy magyarázós szöveggel később ismét kimentünk, és végre rendesen megdugtam. Na az már tetszett a kicsikének!
Viszont a gumi papírja beesett a szerszámok közé, amin hazáig röhögtem. Képzelem, mekkora volt délelőtt, amikor megtalálták, és kérdezték a tulajt, hogy jó volt-e a hétvége, annak meg lövése sem lehetett az egészről…
Magammal hoztam a doboz cigit dolgozni, benne egy vicces szállal. Tegnap délután tekertem kettőt, gondoltam, ha már van cigim, szerzek hozzá egy kis füvet, és lazítok…
Délelőtt kimentem az épület elé rágyújtani, mert a dohányzó a könyvelés felé van, és nem akartam arra menni. Van mellettünk egy autószalon, miközben elszívtam egy szálat, átsétáltam a parkolójába bámészkodni. Aztán be is mentem, beültem vagy három autóba, mire odajött egy kiscsaj. Beszélgettünk, mondtam, hogy nem vagyok komoly érdeklődő, csak nézelődöm, amúgy meg itt dolgozom a szomszédban.
De mondta, hogy nem baj, szívesen segít, mesél az autókról, és megmutatta a kedvencét is. Meg adott egy névjegyet, hátha majd meggondolom magam. Mikor már elköszöntünk, de még nem fordult el, hirtelen megkérdeztem, hogy van-e kedve kijönni, cigizni. Azt válaszolta, hogy nem dohányzik, mire mondtam, hogy igazából én sem. Ezen mosolygott, és egyből értette, hogy miről beszélek.
Mondta, hogy hátul menjünk ki, a belső parkolójuk felé, ott nem nagyon jár senki, csak átadáskor. Miközben szívtunk, elkezdtem neki ecsetelni, hogy milyen kár hogy itt találkoztunk, munkahelyen biztos nem ismerkedik. Mondta, hogy nem, de egy jazz klubba járnak a barátnőivel, ha arra tévednénk, majd biztosan összefutunk.
Jó cigi volt, mondjuk majdnem csak blantra sikerült, ezért be is ültünk az egyik terepjáróba pihizni. Folytam le az ülésről.
Semmi értelmeset nem sikerült beszélnünk, csak a hely megközelítésén vitáztunk, és mondtam, hogy akkor este tényleg benézünk.
Ő is készen volt, de kurvajól nézett ki a kivágott felsője, ahogy előre estek a vállai.
Szép, ringó mellei vannak, szerintem simán meg tudja őket nyalni.
Kifelé hangosan eljátszottuk a vevő-eladót, aztán csak röhögtem séta közben.
Most meg visszajöttem dolgozni, és már kurvára várom az ebédet!
Tegnap este még találkoztam a Kis Édessel.
Ebéd után már nem mentem vissza dolgozni, inkább aludtam egy kicsit délután. Hat körül jött az üzenet, hogy beszélnünk kellene. Nem sokkal később már lent is voltunk a ház előtt mindketten.
Nekem még kóválygott egy kicsit a fejem, nem is nagyon mondtam semmit, csak hallgattam, de szerintem ezzel el is basztam.
Azt mondta, hogy jó velem, szeret mellettem lenni, meg azt a csókot sem bánja, de nem akar folytatást, mert neki barátja van, és nem válthat csak úgy egyik napról a másikra.
Majd talán egy másik életben összejön. –mondta, és szerintem fátyolos szemmel beült az autójába, és otthagyott.
Én meg bementem a kisboltba, vettem egy cigit, és miközben elszívtam egyet, azon gondolkoztam, hogy ez meg mi a fasz volt.
Ahogy visszaemlékszem, nem nagyon lett volna olyan pont, ahol elkezdhettem volna meggyőzni.
Már úgy jött oda, hogy tudta, mit akar mondani. Mondjuk szerintem túl nagy drámát csinált belőle, egy csók az nem olyan nagy dolog. Vagy csak nekem vannak ma reggel ilyen hülye érzéseim?
Ha viszont ezt tudom, tuti nem így állok hozzá. Mert megdugni szerintem meg lehetett volna, csak akkor lelkizés nélkül!
Valahogy többet reméltem…
Tegnap átjöttek haverok felköszönteni, illetve szólni, hogy pénteken lesz a buli. Nem nagyon volt kedvem semmihez, főleg, hogy kérdezgették, miért mondtam le az előző estét. De az lett belőle, hogy otthon megittunk vagy másfél liter házit, aztán elindultunk. Olyan részegek voltunk, hogy perceket vitatkoztunk arról, hogyan menjünk öten két taxival.
Szóval éjfél körül indultunk tovább egy kocsmából, a főiskolás bulik irányába. Akkor már nem nagyon vágtam semmit. Leálltunk hugyozni az út közepén, meg ilyenek.
Volt egy társaság, pár csaj, meg srácok, én meg odamentem megkérdezni, hogy ha valakinek azt mondanám, hogy aludjon nálam, azt dugásnak kellene értenie, vagy csak alvásnak? Persze először azt hitték, őket akarom megdugni, és hisztiztek valamit. De elmeséltem a sztorit, már ahogy sikerült, aztán lett nagy röhögcsélés. Szerintük balfasz vagyok.
Hiába mondtam, hogy adják meg a csajok a számukat, és másnap bebizonyítom az ellenkezőjét, nem akarták.
Szóval tegnap... Nem tudom, hogy mit érzek. Öröm, csalódás, ilyesmi?
Tegnap munka után bejött a Kis Édes, kabátban, kezében a pezsgővel. Felkaptam én is a dzsekimet, és elindultam kifelé, ő meg simán jött utánam. Legalább nem kellett ügyeskednem, meg kamuznom.
Hazamentünk, de teljesen jól viselkedtem egész este. Rajzolgattunk, hülyéskedtünk, persze a pezsgő hatott. Olyanokat mondtam, hogy én jobban szeretem, ha a hálószobában nagyobb hely van az ágy körül, úgyhogy rajzoljuk át. Ő meg mondta, hogy akkor mindenképpen!
Aranyos volt, és éreztem, hogy én is tetszem neki, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Már hogy lelkileg is.
Aztán közel került hozzá az arcom is. Elindultam felé, mintha meg akarnám csókolni, de nem reagált rá semmit. A szeme nyitva volt, és úgy nézet, mintha azt gondolná: „Úgy sem mered!”
Persze mertem, és elkezdtünk csókolózni. Eldőltünk a kanapén, ő szorított magához, én meg elkezdetem a felsője alá nyúlni, egészen az egyik melléig. Kis csinos cicije lehet, nem nagy, de formásnak éreztem. Aztán abbahagyta, leállított, mondta, hogy majd folytatjuk, de ő most inkább elmegy. Remélem, hogy nem csak a rajzolgatásra értette a folytatást…
Szombaton megint elmentünk a Kis Édes bátyjáékkal bowlingozni. Sajnos Ő nem jött, de attól még jól éreztem magam. Ittam pár Unicumot, meg búzasört, és a bátyó feleségével beszélgettem. Kurvajó fej, van szövege, meg legalább olyan laza, mint a férje. Összeillenek. Elmesélte, hogy már középiskola óta ismerik egymást, de csak akkor jöttek össze, mikor az egyetem után hazajöttek. Kérdeztem, hogy a Kis Édesről tud-e valamit, de csak annyi volt, hogy szeretik egymást a bátyjával, sokat lógnak együtt, és van valami palija, akit ő sem nagyon bír.
Fontosabb viszont, hogy megbeszéltem délutánra a tervezgetést. Bár négyre fixáltuk, úgy néz ki, hogy amúgy is sokat kellene dolgoznom, szóval így kihúzom vagy hatig, onnan meg terv szerint hazaviszem valahogy.
Hétfőn szeretne tervezgetni, munkaidő után, és hoz egy névnapi pezsgőt, szóval ne autóval jöjjek dolgozni, vagy majd megoldjuk. Remélem azért sejti, hogy a megoldjuk rész lesz belőle…
Ebédidőben fogtam a laptopot, és beültünk a Kis Édessel az egyik konferenciaterembe, hogy elkezdjünk tervezgetni. Nagyon aranyos volt, hozott két szendvicset, meg két sportszeletet, ha már miatta nem ebédelünk.
Első lépésben több mint négyszáz négyzetméter lett a háza, pedig azzal kezdte, hogy barátságos, családias méreteket akar. Jól elvoltunk, sok hülye elképzelése is volt, amikről sikerült meggyőznöm, hogy miért nem jók, de nagyjából összeállt a dolog.
Háromkor vettük észre, hogy mennyi az idő. Mondta, hogy neki még sok dolga van, de szívesen folytatná valamikor. Persze én is így gondoltam, és elmentettem a tervet a penemre, nehogy valaki megtalálja a hálózatban. Megígértem, hogy a következő alkalomra otthon berendezem neki, és akkor már csak csinosítgatni kell majd.
Miközben jöttem vissza az irodába, eszembe jutott még egy stratégiai lépés. A következő alkalmat majd valahogy úgy beszélem meg, hogy egy munka utáni időpont legyen. Aztán mivel penre mentettem a tervet, azt majd jól otthon felejtem, így el kell mennünk hozzám, ahol akár már maradhatunk is, tervezgetni, kettesben, estefelé…
Délelőtt küldött a Kis Édes pár képet, amiket együtt csináltunk. Akkor esett le, hogy már majdnem egy hete, és azóta nem beszéltünk, nem is találkoztunk. De ő jelentkezett elsőnek, szóval ezt tudatosan se lehetett volna jobban csinálni. Persze azért remélem, helyesek a stratégiai gondolataim, így utólag is.
Válaszoltam, hogy melyik tetszik a legjobban, meg hogy bocs, de hülyének érzem magam a fotózáshoz, de amiért foglalkozott velem, most kérjen tőlem ő valamit. Mondjuk megtervezem álmai házát, ilyesmi.
Ebbe bele is ment, mondta, hogy tökre szeret tervezgetni, de eddig a papíron rajzolgatásnál nem jutott tovább. Felajánlottam, hogy hozza el a skicceket, és küldök neki egy alaprajzot azokból összedobva. Addig beszélgettünk róla, hogy megegyeztünk abban, hogy elhozza a firkálásait, és ketten együtt megtervezzük álmai házát, miközben ő figyeli, hogyan kell archicaddel rajzolni.
Tegnap este valami nagyon furcsa történt. Voltunk megint fősulis buliban, régi haverokkal. Iszogattam, de inkább a csajokat néztem, hátha összejön valami éjszakára. Régen dugtam már, szóval elég egysíkú lett a gondolkozásom.
Össze is akadt a tekintetem egy nekem való, bögyös feketével. A pultnál elkaptam, dumáltunk egy kicsit. Megkérdeztem, hogy hol alszik. Visszakérdezett, hogy van-e valami jó ötletem. Hát persze, elhívtam magamhoz. Benne is volt, de táncolni, meg inni akart még egy kicsit.
Aztán amikor jó sokára hazaértünk, kért egy törölközőt, zuhany után megmutattam a hálószobát, elosztottuk az oldalakat, és mondta, hogy akkor jóéjt! Néztem, hogy mi a fasz? Eljött hozzám aludni?
Reggel, mikor mostam a fogam, kijött, hogy igyunk egy kávét, és ő is lelép. Mondtam, hogy szerintem biztos megtalálja a konyhában, így is olyan érzésem van, mintha házasok lennénk már évek óta. Szóval fogkrémre ittam egy kávét, utána meg még kért egy pólót, de olyat, amit nem kell visszaadnia.
Egész délelőtt olyan érzésem volt, mintha valami nem lenne rendben a fejemben. Annak azért örülök, hogy éjszaka, amikor felkeltem inni, legalább megfogtam az egyik mellét. Tudom, hülyegyerekes, de akkor izgalmasnak tűnt.
A hétvégét agyalással töltöttem. Kettőnkön gondolkoztam, meg azt tervezgettem, hogy mit, és hogyan kellene csinálnom. Egészen addig lefoglaltak a gondolataim, amíg szombaton már nagyon az foglalkoztatott, hogy meg kellene dugnom valakit. Mondjuk a pultos csajt. Már ha lehetne... De amikor lehetett, nem kellett, most meg nincs kit…
Nem tudom, mit vártam a tegnap estétől, de nem történt semmi. Magyarázott, miközben én rájöttem, hogy kurvára nem érdekel a fényképészet.
Közben persze tudtunk egy kicsit beszélgetni, ami jó volt.
Viszont, feltűnően sokat ért a kezemhez. Először azt hittem, hogy ez valamiféle jel, de a sokadiknál már arra gondoltam, hogy ez inkább csak szokása. Mindegy, aranyos volt. Akarom ezt a csajt!
Ma reggel leszedtem pár írást a fotózásról, gondoltam tanulok egy kicsit előre, hogy ne tűnjek olyan hülyének. Elhatároztam, hogy várok ebédig, ha addig nem ír semmit, márpedig gondoltam, hogy nem fog, akkor megkérdezem én, mi lesz az estével.
Azt válaszolta, hogy azt hitte, már el is felejtettem, és hogy ok. Megbeszéltük, hol találkozunk, meg hogy azért melegen öltözzek. Ez aranyos volt. Na mindegy.
Várom már, de nem tudom, hogyan kellene viselkednem. Hajtsak rá, vagy hagyjam még egy kicsit, vagy várjak, hogy ő mit lép? Nem tudom… de majd csak alakul valahogy.
Délelőtt elküldtem a Kis Édesnek a képeit vasárnapról. Egy párat Photoshoppal szépiásan meg fekete-fehéren, ahhoz még azért értek. Vissza is írt, szinte azonnal, hogy egy kávé tíz perc múlva?
Mire ő kiért, én már csak a cukrot kerestem, gondoltam meglepem vele. Aztán azzal fogadott, hogy köszöni a képeket, de van barátja, ha esetleg nem emlékeznék rá. A gyomrom egyből összeugrott, de furcsa volt, hogy nem olyan lebaszósan, vagy kioktatóan mondta, hanem valahogy máshogy. Nem is emlékszem a gesztusaira, a mimikájára, vagy a hangjára, de kegyetlenül gyomron vágott. Ennek ellenére valami olyan magabiztos nyugalmat erőltettem magamra, hogy egy kicsit még én is meglepődtem, és nagyon próbáltam figyelni a hangomra, nehogy valamit is eláruljon.
Próbáltam átsiklani a dolgon, és mondtam, hogy emlékszem, de most ez hogy jön ide, meg mit akar ezzel mondani, mikor ő hívott ki kávézni. Na ezzel az utolsó résszel éreztem, hogy mást fogok elérni, mint amit akartam. Erre a válasza is csak egy „jó” volt, és el is vonult, mielőtt még a cukrot meg a tejet megtaláltam volna.
Néhány óra múlva visszaküldött egy képet, azok közül, amiket én photoshopoltam, hogy az a kedvence. Pörgött az agyam, hogy ez most mit jelent, vagy mit akarhat, nem értettem, de hát a nőkkel vagyunk így… aztán jött a megmentő üzenete, hogy igyunk még egy kávét, mert az enyém nem sikerült valami jól.
Széles vigyor ült az arcomra egyből, meg úgy feldobódtam, mint már nagyon régen.
Megint előbb értem ki, ő meg hozta a kávéját, kihűlve. Kérdezte, hogy meg akarom-e kóstolni, vagy inkább iszom olyat, ahogyan ő készíti? Persze az utóbbit választottam. Beszéltünk egy kicsit a képekről, én meg mivel nagyon nyeregben éreztem magam, megkérdeztem, hogy megtanítana-e a fotózás alapjaira, mondjuk ma este. Azt mondta, hogy ma nem jó. Inkább holnap. Akkor már éreztem, hogy egy kicsit játszik velem, de nem bántam, és nem sokkal utána mentünk is vissza dolgozni.
Voltam vasárnap fotózni. Az egész úgy alakult, hogy szombaton délután felhívott a Kis Édes bátyja, hogy találtak egy pent az egyik asztalon, és hogy nekem hiányzik-e ilyesmim. Mondtam, hogy kösz, de nem az enyém. Aztán visszakérdezett, hogy más valami? Ez elég furcsa volt, mivel nem is én hívtam. Hatásszünetnek érezhette, ahogy ezen elgondolkoztam, és folytatta is, hogy ja igen, a húga megkérte, hogy adja meg nekem a számát. Örülne, ha együtt mennénk fotózni, ha már engem is érdekel a dolog.
Bár nem értek hozzá, és fogalmam sem volt, honnan vehette, hogy igen, gyorsan elkezdtem egy gépet keríteni. Egy haverom ide is adott valami tízkilós dögöt, és pár perc alatt meg akarta tanítani, mi hogy működik, hogyan kell objektívet cserélni, meg mi az érzékenység, ilyenek. Mondtam, hogy jól van, csak a nyakamba kell, ne fárasszon.
Vasárnap reggel hívtam is a csajt, hogy hol van, és akkor találkozhatunk valahol. Persze nem értette, mi a faszt akarok, de nagy nehezen megbeszéltünk egy találkahelyet, ahol összefutottunk. Hát kurvára ciki volt. Nem is kérte meg a bátyját semmire, és nem is tudta, hogy én is fotózom. Tetszett neki a „gépem” ő is ilyet akart venni. Oda is adtam, hogy csináljon pár képet. Nézegette a beállításokat, és kérdezte, hogy én így szoktam használni? Hát, mondtam, mikor hogy. De általában automatán. Mint megtudtam, ez a fotósoknak olyan, mint egy döfés a szívbe. Szóval lassan rájöttünk, hogy nem is értek hozzá, egy cseppet sem, hiába próbáltam magyarázni az előző nap hallottakat, hogy az iso az itt elég érzékeny, csak röhögött… de legalább a képeivel majd felvágok, hogy én csináltam.
Mikor már eleget fényképezett, mindkét géppel, mondta, hogy mennek majd az anyjáékhoz ebédelni, addig viszont ráér, üljünk be valahova. Dumáltunk még egy kicsit, de abban már csak annyi érdekes volt, hogy ő is elmentette a számomat.
Az esti buli ismét jól sikerült. Érdekes, hogy ezek az emberek isznak rendesen, de mégis tudnak mértéket tartani. Na mindegy, a lényeg, hogy elég sokan voltunk, de a vacsorára nem mindenki ért oda.
A Kis Édes is csak a játék közben esett be a barátjával, mikor már szinte teljesen lemondtam róla, hogy jön.
Szerencsére még nem voltam részeg, és feltűnt, hogy nem fogják egymás kezét, meg nem egymással beszélgetnek, ilyesmi. Ez persze lehet, hogy azért van, mert már olyan régen vannak együtt, hogy ezek nélkül is boldogok, de valahogy mégsem ez jött le.
Aztán tudtam is vele beszélgetni egy kicsit, amikor egymás mellé kerültünk az asztalnál. Elég gázosan kezdődött, munkahelyi baromságokkal, a bátyja meg csak hülyén vigyorgott. De mondjuk nehéz is ilyen helyzetben más közös témát találni.
Na de aztán mégis sikerült, és elmondta, hogy holnap ki akar menni fotózni a városba a tömeget. Szeretne pár jó képet csinálni, és azokat fekete-fehérre, meg szépiára retusálni.
Mondtam neki, hogy szívesen kimennék vele én is, de nem beszéltünk meg semmit, mert eléggé átsiklott rajta. Lehet, hogy majd véletlenül arra keveredek, vagy nem tudom. Csak úgy simán a közelében akarok lenni.
Ma megbeszéltem az új haverokkal, illetve a Kis Édes bátyjával hogy este lesz valami ünneplés, és bár nem ismerem a többieket, elmehetek velük. Bowlingozni fogunk a vacsora után, állítólag valami jó kis helyen.
Megkérdeztem, hogy a húga ott lesz-e, amire nem válaszolt, csak olyan furcsán visszakérdezett, hogy miért, érdekel? Hebegtem valami hülyeséget, annyira égő volt, de inkább már nem akartam erőltetni a dolgot, szóval nem tudom, hogy mi lesz.
Ahogy beleolvastam, hogy miket írtam róla, tényleg csak egy nimfó picsának tűnt, én meg egy szemétnek. De mégis szarul aludtam. Eszembe jutott sok minden, hogy tudott néha vicces is lenni, meg aranyos…
Ennek ellenére persze nem bántam meg, sem azt, hogy összejöttünk, sem a szakítást. Viszont ma nincs kedvem dolgozni, ebéd után haza is megyek, és kipihenem magam végre.
Jaj, hát tegnap szakítottunk is. Nagyon gázos volt. Mondtam, hogy bocs, a szex tényleg nagyon jó, viszont semmink sincs egymás számára, nem is kellene az időnket vesztegetnünk, csak a testiség miatt. Vagy pedig csak az miatt kellene.
Mondta, hogy érti, igazam van, aztán kigombolta a nadrágomat, és úgy leszopott, ahogyan szokott. Gondoltam, ez olyan búcsúszex-féleség. De hiába csinálta kurvajól, valamiért eszembe jutott közben a Hupikék Törpikék főcímdala, és nem tudtam, hogy van tovább az „Ügyi Dulifuli Okoska” után. Mikor meg észrevettem, hogy elbambultam, rendesen koncentrálnom kellett, hogy végre el tudjak menni.
Na és utána volt igazán ciki, mikor elkezdett hozzám bújni. Nem értettem, hogy mi a fasz van, miért nem húz már el a picsába, amikor megbeszéltük. Ő meg biztosan úgy gondolta, hogy mivel leszopott, ki is békültünk, és folytatjuk a semmit, ahol abbahagytuk.
De még ha mondott volna valamit, hogy miért nem megy el, vagy tudja a faszom, de csak nézett, hogy most akkor mi van.
Aztán még egyszer elmagyaráztam, hogy nem akarom vele tölteni az időmet, akkor inkább rászokok a tévézésre. De ha szexelni akar, akkor viszont hívhat, mert az hihetetlenül jó vele, és olyan téren meg nem akarom elveszíteni.
Na és erre én lettem a geci, aki csak kihasználta. Baszki…
Hát, szerintem nem lesz igazad, mert a hétvége már nem volt olyan jó. Még a szombat rendben is volt, aztán estére már teljesen elfáradtam. Mondtam, hogy most már akár dumálhatnánk is egy kicsit. Kiábrándító volt, hogy semmit sem tudtunk mondani egymásnak. Még jó, hogy ment a tévé, nem volt annyira gázos. Eszembe is jutott az első éjszakám nála...
Vasárnap már nem nagyon volt kedvem semmihez, csak azt vártam, hogy egyedül maradhassak. Elköszönéskor is úgy ment el, mint valami haverom. Szóval most nem nagyon van kedvem folytatni. Jó lenne csak ilyen szeretői státuszban hagyni, és amikor kedvem van, áthívni.
Eddig minden este lefoglalt a pultos csaj. Alig alszom, de nagyon megéri. Nem is tudom, hogy eddig miért hanyagoltam.
Elképesztő, mit tud. Hangos, erőszakos, és keményen szereti, szinte már durván.
És úgy bírja, és annyira igényli, mint az álmaimban. :) Ma is a farkammal a szájában ébredtem.
Mondjuk délelőttönként mindig bánom egy kicsit, de ebéd után már csak azt várom, hogy este jöjjön.
Mikor megérkezik, kábé két mondatot szoktunk beszélni, de van, hogy még annyit sem.
Az egyik este szoknyában jött, becsengetett, és mire kimentem, már elkezdte levenni a bugyiját. Tiszta őrült... Felkaptam, és úgy vittem be, mielőtt még valamelyik szomszéd meglátja. Mire lelöktem a kanapéra, addigra már nedves volt, én meg álltam.
Bele se merek gondolni, mi lesz most, hogy itt a hétvége
Nem tudom, mennyire illik ilyet leírni, de ez a csaj egy kurva. És most a jó értelemben. Szinte állandóan csak dugna, és úgy kikészít, mint még soha senki.
