Zűrös hétköznapok, csajok, pia, szex...

Voltam vasárnap fotózni. Az egész úgy alakult, hogy szombaton délután felhívott a Kis Édes bátyja, hogy találtak egy pent az egyik asztalon, és hogy nekem hiányzik-e ilyesmim. Mondtam, hogy kösz, de nem az enyém. Aztán visszakérdezett, hogy más valami? Ez elég furcsa volt, mivel nem is én hívtam. Hatásszünetnek érezhette, ahogy ezen elgondolkoztam, és folytatta is, hogy ja igen, a húga megkérte, hogy adja meg nekem a számát. Örülne, ha együtt mennénk fotózni, ha már engem is érdekel a dolog.

Bár nem értek hozzá, és fogalmam sem volt, honnan vehette, hogy igen, gyorsan elkezdtem egy gépet keríteni. Egy haverom ide is adott valami tízkilós dögöt, és pár perc alatt meg akarta tanítani, mi hogy működik, hogyan kell objektívet cserélni, meg mi az érzékenység, ilyenek. Mondtam, hogy jól van, csak a nyakamba kell, ne fárasszon.

Vasárnap reggel hívtam is a csajt, hogy hol van, és akkor találkozhatunk valahol. Persze nem értette, mi a faszt akarok, de nagy nehezen megbeszéltünk egy találkahelyet, ahol összefutottunk. Hát kurvára ciki volt. Nem is kérte meg a bátyját semmire, és nem is tudta, hogy én is fotózom. Tetszett neki a „gépem” ő is ilyet akart venni. Oda is adtam, hogy csináljon pár képet. Nézegette a beállításokat, és kérdezte, hogy én így szoktam használni? Hát, mondtam, mikor hogy. De általában automatán. Mint megtudtam, ez a fotósoknak olyan, mint egy döfés a szívbe. Szóval lassan rájöttünk, hogy nem is értek hozzá, egy cseppet sem, hiába próbáltam magyarázni az előző nap hallottakat, hogy az iso az itt elég érzékeny, csak röhögött… de legalább a képeivel majd felvágok, hogy én csináltam.

Mikor már eleget fényképezett, mindkét géppel, mondta, hogy mennek majd az anyjáékhoz ebédelni, addig viszont ráér, üljünk be valahova. Dumáltunk még egy kicsit, de abban már csak annyi érdekes volt, hogy ő is elmentette a számomat.