Tegnap este még találkoztam a Kis Édessel.
Ebéd után már nem mentem vissza dolgozni, inkább aludtam egy kicsit délután. Hat körül jött az üzenet, hogy beszélnünk kellene. Nem sokkal később már lent is voltunk a ház előtt mindketten.
Nekem még kóválygott egy kicsit a fejem, nem is nagyon mondtam semmit, csak hallgattam, de szerintem ezzel el is basztam.
Azt mondta, hogy jó velem, szeret mellettem lenni, meg azt a csókot sem bánja, de nem akar folytatást, mert neki barátja van, és nem válthat csak úgy egyik napról a másikra.
Majd talán egy másik életben összejön. –mondta, és szerintem fátyolos szemmel beült az autójába, és otthagyott.
Én meg bementem a kisboltba, vettem egy cigit, és miközben elszívtam egyet, azon gondolkoztam, hogy ez meg mi a fasz volt.
Ahogy visszaemlékszem, nem nagyon lett volna olyan pont, ahol elkezdhettem volna meggyőzni.
Már úgy jött oda, hogy tudta, mit akar mondani. Mondjuk szerintem túl nagy drámát csinált belőle, egy csók az nem olyan nagy dolog. Vagy csak nekem vannak ma reggel ilyen hülye érzéseim?
Ha viszont ezt tudom, tuti nem így állok hozzá. Mert megdugni szerintem meg lehetett volna, csak akkor lelkizés nélkül!
Valahogy többet reméltem…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.