Zalán vagyok, rendezetlen életvitelű, politoxikomán, fiktív építészmérnök.
Egy kolléganőm szerint segíthet a naplóírás, hogy a józanabb pillanataimban rájöjjek, mekkora barom vagyok, és változtassak az életemen.
Sajnos az év végi céges buliban, amikor kibékültünk, és ismét beszéltünk, megígértem neki az újévre, szóval tessék!
Tegnap kivertem az irodában. Sokáig dolgoztam, utána meg elkezdtem a neten pornót nézni…
Fú, ez a helyzet, amiben most vagyok, valahogy nagyon kellemetlen. Nem ehhez vagyok én szokva. Lehet, hogy mindkét csajt hagynom kellene, és inkább újból bulizós hülye picsákkal foglalkoznom, azokkal nincs ennyi gáz.
Ma délelőtt elutazott a Pultos csaj. Hétvégén jön haza, viszont úgy köszönt el, hogy ha közbejönne valami, és már nem lesz olyan a kapcsolatunk, mint volt, akkor tudjam, hogy egy kicsit azért hiányozni fogok neki.
Mondta, hogy nem tudta elfelejteni, hogyan szoktam ízesíteni. Nyeregben éreztem magam, elfogadtam a kávét, és kérdeztem, hogy akkor mi a helyzet.
Azt mondta, bunkóság volt egyből nekem támadnia, hogy valami csajjal vagyok, de úgy érezte, máshogy alakult a kettőnk kapcsolata.
Mondtam, hogy én is másnak éreztem, azt hittem, van valami köztünk.
Még jó, hogy elkezdte boncolgatni ezt a kérdést, mert így rájöttünk, hogy ő igazából sosem hitegetett azzal, hogy majd elhagyja az aktuális barátját.
Én meg mindig egy kicsit többet éreztem bele. Talán még szerelmes is voltam.
De nem bánom, egy kicsit fáj, de majd elmúlik ez is. Még jó, hogy tényleg van hol vigasztalódnom. Csak kár hogy eddig a Pultos csajt sem értékeltem, most meg hozzá menekülök majd.
A pénteket a pultos csajjal töltöttem. Este nem volt semmi. Én nem mertem kezdeményezni, ő meg szerintem túl szomorú volt hozzá. Filmet néztünk ismét. Egyszer csókolóztunk csak, az elég hosszúra sikerült, meg mélyre. Forró volt a szája, és puha, azt hittem, lesz belőle valami, de abbamaradt, és csak hozzám bújva feküdt tovább. Éjszaka viszont egyszerre ébredtünk fel, és félálomban, néha szinte belealudva dugtunk egyet. A végén szerintem úgy aludtam el, hogy ő rámhajolt, én meg még benne voltam.
Szombaton a Kis Édes Bátyjáéknál volt megint buli. Egy sört ittam összesen, leléptem, és felhívtam a Kis Édest, hogy találkozzunk, beszélnünk kell. Lebaszott, hogy éppen a barátjával vannak egy helyen, és nem tud beszélni. Aztán visszahívott, hogy kezdett hűvös lenni, és bementek a teraszos részről, szóval ha gondolom, ad fél percet. Megalázó volt, ezért mondtam is, hogy felejtse el.
Éppen a Pultos csaj lábai közt ügyeskedtem egy flakon tejszínnel, amikor jött egy üzenetem. Mivel elfoglalt voltam, és gondoltam, izgalmas is lesz, felolvastattam vele.
Kis Édes írt, hogy miért nem reagáltam semmit, talán nem ezt akartam? Kurvára nem értettem, de a játéknak egyből vége lett.
Miközben bugyit keresett, hogy elmenjen zuhanyozni, elkezdtem egy sms-t fogalmazni a Kis Édesnek, hogy óvatosan kiderítsem, miről beszél, amikor felhívott. Én meg mivel nagy nyomkodásban voltam, fel is vettem.
Van valami névre szóló fakkja mindenkinek, és belerakta az enyémbe a levelét. A hangjából ítélve kicsit piás volt, de még így is megjegyezte, hogy reméli, jól érzem magam a csajjal, akinek a hangját hallotta, és örül, hogy ilyen hamar vigaszra találtam.
Most délelőtt elolvastam, mit írt. Kábé annyi, hogy lehetek a szeretője, és majd meglátjuk, hogy kialakul-e belőle valami. Viszont ezt már jól elbasztam, ahogy érzem.
A Pultos csaj viszont annyira aranyos volt, sajnálom, hogy megint bántottam. Mondtam neki, hogy egy régi csaj volt, csak félbe maradtak vele a dolgok. Erre leintett, hogy nem tartozom neki magyarázattal, hiszen nem a barátnőm, nem vagyunk senkik egymásnak, csak az időnket töltjük, és jól érezzük magunkat együtt. Annyira látszott a szemében, hogy valami cáfolatra vár, én meg kurvára nem tudtam mit mondani. Összekuporodva aludt mellettem, de legalább nem fordított hátat.
Lassan már csak szarni meg kajálni járok haza. Ameddig még van valami a hűtőmben… Tegnap ismét nála aludtunk, már amennyit sikerült. Kezd visszatérni a régi formájába. Ismét komolyan kikészít éjszakánként.
Éjfél körül tartottunk egy kis szünetet, még beszélgettünk is közben. Aztán kitalálta, hogy éhes, menjünk enni valami mekis szemetet. Komolyan el kellett gondolkoznom, hogy mikor ittam utoljára. Sötétben már nem nagyon szoktam vezetőképes lenni… Mire odaértünk, addigra már csak fagyizni akart. Azzal meg sietni kellett haza, hogy még tudjunk vele játszani. Úgy lefagyasztotta a farkamat, hogy a következő menetet négy után fejeztük be.
Tegnap délután még felhívott a pultos csaj, hogy vigyek neki egy alvós pólót, meg egy boxert, aminek én illatom van, mert abban akar aludni. Hát mondtam, hogy jó, de egyrészt nem akarok úgy aludni, hogy közben férfiszaghoz bújjak, másrészt meg nem hiszem, hogy rám jó lenne bármelyik bugyija, ha esetleg cseréről lenne szó. Röhögcsélt, hogy nem lesz csere, és akkor majd olyankor alszik a cuccomban, ha nem leszek ott vele.
A Kis Édes nem küldött semmilyen jelet. Vártam, viszont felkészültem erre is. Sajnálom, mert bár mostanában a Pultos csajjal is nagyon jól elvagyok, de azért más érzésekre emlékszem a Kis Édessel kapcsolatban. Nem baj, majd az emléke is elmúlik.
Nem dugtam meg a pultos csajt. Pedig együtt töltöttük a hétvégét. Pénteken volt egy kis kerti buli, sör, virsli, ilyenek, meg persze rengeteg tömény. Az lett a vége, hogy előkerült egy bogrács, amiben pudingot főztünk. Az egyik hülye haverom meg van húzatva a South Parkkal, és a többi hülyét, minket, beoltott, hogy főzzünk pudingot, mint a buzi cowboyok, de hogy macsós legyen, csináljuk bográcsban, tűzön. Addig semmi bajom sem volt, utána viszont hánytam egy jót…
Szombatra így már nem is voltam másnapos. Hívott a pultos csaj napközben, hogy csináljunk valamit. Elvittem egy közeli folyóhoz, sétáltunk, és beszélgettünk!
Aztán este pizza, némi boroskóla, és elaludtunk a kanapén, egymás mellett, a Hazugságok hálójára. Pedig amúgy jó filmnek tűnt.
Vasárnap meg beleszaladtam egy elég kellemetlen szituba. Mondtam, hogy húzok haza, viszek anyámnak valamit, meg ott maradok velük ebédre, ilyesmi. Kérdeztem, hogy ő is megy a mutterjához? Elsírta magát, és csak nagyon nehezen tudott annyira lenyugodni, hogy el tudja mondani, hogy neki már nem él a mamája. Annyira szar érzés volt, így beletenyerelni... Nem tudtam, hogy vajon jó lenne-e elhívnom magunkhoz, vagy mit csináljak? Megvigasztaltam, adtam neki pár sós ízű könnyes csókot, aztán hazavittem, de megígértem, hogy este megint nálam alszunk, mint tegnap.
Így is lett. Mesélt a családjáról, iszogattunk, és a legszexuálisabb dolog az volt, amikor levette a felsője alól a melltartóját. Viszont egyáltalán nem bánom.
Írtam ismét egy levelet, amiben az volt, hogy várom a lehetőséget, hogyan bontakozhatna ki bimbódzó kapcsolatunk. Amíg erre nem talál megoldást, nem kívánok vele újra kapcsolatba lépni. Adok három nap gondolkozási időt, hogy számot vessen, addig ne válaszoljon, mert elhamarkodott döntést hozna. Viszont ha utána sem keres, megértem az üzenetét, és többet nem alkalmatlankodom!
Persze kurvára örülnék, ha írna valami hirtelen, frappáns mélt, vagy felhívna, vagy a karjaimba rohanna. És jól kibasztam magammal, hogy az egész hosszú hétvégét várakozással tölthetem.
Viszont ha nem rendeződik a dolog úgy, ahogyan nekem is tetszene, akkor nem szenvedek vele tovább. Sajnálni fogom, mert nagyon megfogott, de…
Délelőtt átmentem a könyvelésre. Elkezdtem a régi stílusban hülyíteni a csajokat. Észre vettem, hogy kinek változott a haja, meg ilyenek, kértem egy randit is, meg beígértem egy előléptetős dugást, ha majd én leszek a főnök…
Közben a Kis Édessel nem nagyon foglalkoztam, csak egy összehajtogatott levelet csempésztem oda neki, mint a suliban, régen.
Valami olyasmit írtam, patetikus hangnemben, hogy örülök, hogy ismét láthatom, nem akarom társadalmilag kellemetlen helyzetbe hozni, de érzem már, hogy a lopott csókok órája közeleg.
Később átjött, szintén hozott egy levelet, amiben azt írta, hogy imádja az ebéd előtt lopott csókokat.
Ez után visszamentem hozzájuk, és úriembert játszva meghívtam őket egy közös ebédre, ha már úgy is mind a háremhölgyeim lesznek.
Csatlakoztak is négyen, plusz Kis Édes. Az volt a tervem, hogy a lépcső alján, ahol van egy ajtó, előreengedek mindenkit, Kis Édes marad utoljára, akit a falhoz lökök, megfogom a derekát, és egy puha csókot nyomok a szájára. Így is történt. Viszont azt hittem közben, hogy kiugrik a szívem.
Aztán nem tudtunk egy asztalhoz ülni, mert elhívtak kollégák, hogy ne csajozzak mindig annyit, beszédük van velem. Persze semmit sem akartak, csak elbaszták az ebédemet.
Annyira határozott volt, és felülemelkedett hozzám képest. Abszolút ő irányított.
Kérdezte, hogy minden rendben van-e, meg hogy mikor beszéljük meg a szombatot.
Mondtam, hogy már szombaton mindent megbeszéltünk, nem tudok mit kezdeni vele.
Nem gondolta volna, hogy így reagálok, és hogy ennyire kibukik belőlem a dolog, de tetszett neki, hogy ilyen érzékeny vagyok, és hogy mennyire komolyan veszem őt. Aranyos vagyok, mondta, és mielőtt elment, beletúrt a hajamba.
Hát basszus, megint valami hülye filmben éreztem magam.
Sokat agyaltam rajta, hogy mi van, és arra jutottam, hogy csak játszik velem De nem baj, felveszem a kesztyűt, és én is elkezdek szórakozni vele.
Szombaton volt a Kis Édes bátyjáékkal egy kerti-parti. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy emlékszem, mi volt a kaja…
Viszonylag korán érkeztem, akár csak Kis Édes. Egyedül jött. Meg is környékeztem, hogy beszélgessünk. Hozott valami kurvajó sütit, meg mondta, hogy már ő is beszélni akart velem. Mikor kérdeztem, hogy miről, semmi volt a válasz, csak úgy, általánosságban, beszélgetni akart.
Akkor talán még örültem is neki, vagy legalábbis jól hangzott.
Aztán beszélgettünk, általánosságokról, miközben megittunk egy-két Traubi-vodkát… (ilyet…?!?)
Ettől kicsit felbátorodtam, és kettőnkre próbáltam terelni a szót.
Örült neki, hogy végre megbeszéljük, hogy hogyan tudunk barátok maradni. Olyanokat mondott, hogy felállt tőle a farkam, pedig nem igazán volt szexista. Hogy milyen mellettem, meg milyen lenne velem, miket képzel el, hogyan vagyok a fejében, ilyesmi…
Aztán befejezésül lezárta valami olyasmivel, hogy ezekből viszont nem lehet semmi, de örül neki, hogy így is jól megértjük egymást, és plátói kapcsolatban, de barátok tudunk maradni.
Na, mondanom sem kell, ez felbaszta az agyam, és el is kezdtem nagytételben inni.
Mire a főzéssel lett valami, én már készen voltam.
Hajnalban a kádban ébredtem, alattam pokróccal, az ingemen meg valami hányásfolttal. Mivel pont a szemembe sütött a nap, azt hittem, van már vagy dél, de még kurva korán volt.
Mindenki aludt, persze normális helyeken, én meg nem tudtam hova lefeküdni, ezért hívtam egy taxit, és életem legszarabb fuvarjával haza keveredtem.
Rávettem a hányásos ingre egy pulcsit, hogy beszállhassak az autóba, aztán délután megtudtam, hogy mi volt a kaja, és hogy az került rám, mert nem tudtam szépen enni. Utána meg magamtól feküdtem a kádba, mert hogy ott még sosem aludtam.
Ebben a társaságban nem annyira szokás így kinézni, elég szarul is érzem magam miatta…
Leszopott a régi pultos csaj, de elég furcsán sikerült…
Ugye, mint mondtam, leszerveztem estére.
Érte mentem, egy kúton vett cigit, én meg egy bombát, mert elég fáradt voltam, vagyok...
Aztán megálltunk egy park mellett, még ki is szálltunk lipityókázni, vagy aki ezt nem ismeri, annak libikóka.
Közben persze beszélt, én meg hallgattam. Dumált egy csomót a bunkóról, meg hogy velem mennyire más, mert amikor csak a bugyijába nyúlok, az is érzékibb, mint vele bármelyik dugás volt. És ezt nem szeretné soha elveszíteni, ezért keresett fel újra.
Viszont ami nem tetszett, hogy már elkezdett hosszútávon tervezgetni, hogy majd kinevezünk egy közös napot, és ha lesz kapcsolatunk, azt az estét akkor is minden héten egymásra szánjuk majd.
Gondolom látta, hogy húzom a számat, ezért amikor visszaültünk az autóba, úgy döntött, hogy meggyőz valahogy.
Ment is minden szépen, csak a vége volt egy kicsit kiábrándító. Egyrészt amit csak később vettem észre, hogy az ülés is olyan lett egy kicsit - na mondjuk azért kapott anyagot rendesen - de ami kiábrándítóbb volt, hogy utána kinyitotta az ajtót, és kiköpte a földre, ami a szájában volt.
Azért szerintem lehet ezt diszkrétebben is…
Az viszont biztos, hogy még összesen nem hallottam ennyit beszélni…
Egy meztelen képet kaptam reggel mms-ben a régi pultos csajtól. Írta, hogy összejött valami bunkóval, de szakítottak, és érti már, hogy mit akartam a szexszel, és benne lenne. A képen ő volt, egyedül, fogta a két mellét, és összefonta a lábait. Tuti, hogy a bunkó csinálta, nem tudom, miért nem valami más képet küldött.
Na mindegy, megpróbálom leszervezni estére, de most valahogy nem igazán akarok belebonyolódni…
Kis Édes felkeresett tegnap délután. Bejött egy kávéval, hogy beszélnünk kell. Persze senki sem nézett ránk furcsán…
Bementünk egy tárgyalóba, leültetett egy székre, ő meg felült mellém az asztalra.
Azt mondta, hogy érzi, hogy nem fair amit velem csinál, ezért szeretne most mindent tisztázni.
Szereti a barátját. Persze ez már nem a lángoló szerelem, hanem valami mássá alakult az évek alatt, de nem akarja sem bántani, sem otthagyni.
Viszont amit irántam érez, az valami egészen más. Bizsergés van az agyában is, amikor rám gondol, de egyelőre nem tudja megtenni azt, hogy ahogyan egy anya mindkét gyermekét szeretheti, ő is többet szeressen. (Ezek az ő szavai voltak. Legalábbis a mi párbeszédünkben.) Még hozzátette, hogy fontos vagyok neki, nem akar elveszíteni, és szeretné, ha működne a dolog. Majd a jól ismert módon megfogta a fejemet, és egy hosszú csókot nyomott a számra. Meg sem mozdultam, nem csókoltam vissza, igazából nem is értettem, hogy mit akar. Ez búcsúcsók volt, vagy éppen ellenkezőleg? Mondtam, hogy én is szeretném, és bennem bízhat. Valahogy ez jött ki, meg ha félreérteném, és mondanék valami hülyeséget, az gáz lenne. Ez olyan univerzális megoldásnak tűnt.
Aztán megköszönte, érzelmesen a szemembe nézett, és elment, mert hogy sok a dolga, de megígérte, hogy majd keres!
Este tizenegy körül meg jött egy sms tőle. Örült, hogy beszélgettünk, sokkal jobban érzi már magát. Annak is örül, hogy én is úgy gondolom, és szeret megcsókolni. Na tessék. Van valami érzésem, hogy mi lehet ez, nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, így legalizálta magában, hogy szeretőt fog tartani.
Tegnap csak kimentem a kitűzésre. Egyrészt azért, mert a srác még nem kaphat céges autót, másrészt azt mondta a főnökasszony, hogy utána vigyem még haza, és nem is kell visszajönnöm.
Útközben megálltam venni egy hatos Coronitát, gondoltam ilyen melegben jól fog esni. Be is rúgtam, mivel a srác csak egyet ivott, mondta, hogy még vezetnie kell. De kibasztam vele, mert elővettem a cigit is. Először persze mondta, hogy nem kér, aztán úgy nézett, hogy a felénél megkérdeztem még egyszer, és akkor már ő is beszállt. Nem is baj, keményen túlszívtam volna magam…
Szóval berúgtam, betéptem, úgyhogy megkértem, hogy vigyen haza, aztán elviheti az autómat is, ha reggel értem jön. De ne túl korán! Tetszett neki az ötlet, élvezte a verdát.
Ma meg még nincs semmi. Csak valami elég szar szájízem. Nem akarok mostanában többet szívni. Nem igazán esik jól. Főleg, hogy utána meg egyedül nem is tudok mit csinálni. Az úgy a jó, ha utána még valami, legalább szex…
Hétvégére szereztem egy kis füvet. Egy cigit elnyomtam szombaton, aztán olvastam egész nap. Vasárnap folytattam, de már cigi nélkül. Szeretek olvasni, még ha mostanában kevés időt is fordítok rá.
Na de hogy történjen már megint valami, ismét behoztam egy cigit. Le is mentem vele az autószalonba, kerestem a csajt, de ma nem dolgozott.
Aztán visszajöttem, és meghallgattam, hogy mi lesz, ha nem leszek kész a melóval időben…. Van egy új srác, ilyen kisegítő félének vették fel. Azt akarta a főnökasszony, hogy menjek ki vele kitűzni egy csarnokot. Technikusija van a kölyöknek, talán egy négyszögletű alaprajzot fel tud rajzolni, meg ki tudja számolni az átlóit… szóval lelépek majd a picsába.
Persze ma délelőtt is megvolt a söröm, még munka előtt, viszont már váltottam is pár szót a csapos csajjal. Mondta, hogy de jó dolgom van, hogy itt iszogathatok minden délelőtt. Mikor láttam, hogy mennyi esze van, elkezdtem hülyíteni, hogy szövegíró vagyok, és az utolsó számom jogdíjaiból élek ilyen jól, amit Kurt Cobainnak írtam tegnapelőtt, jiddis nyelven. Meg fokoztam, hogy annyira jó szám lett, hogy Dubaiban minden lift ezt játssza menet közben. Hülye egy picsa…
Aztán mikor bejöttem, írtam a Kid Édesnek, hogy kávé tíz perc múlva? Mire kijött, a hosszabb pultra raktam a bögréjét, elé a cukorral. Beszélgettünk egy kicsit, aztán mikor kiöntöttem a vizet, megkérdeztem, hogy kér-e cukrot, mert én igen, és egészen közel lépve hozzá, a dereka mellett, elvettem a pultról a cukortartót. Szerintem ezt valami filmben láthattam, de amúgy nagyon tetszett. Nem igazán tudta, mit akarok, és egészen közel is volt az arcunk. Próbáltam úgy mozdulni, hogy tényleg, szinte összeérjen a szánk, aztán elvettem a cukrot, és leléptem. Remélem most már én is kicsit megzavarom az agyát…
Ma is lementem inni egy csapoltat. Túl jó az idő, hogy az irodában üljek.
Ez mondjuk nem is baj, főleg, hogy megint az a pultos csaj volt bent, aki tegnap. Bírom a sötét szemeit. Na mindegy. Mikor visszajöttem, akartam inni még egy kávét, és a folyosón szembe jött a Kis Édes. Persze ilyenkor már nem menekülök el, főleg, ha már bátor is vagyok egy kis piától. Kinyitottam előtte az ajtót, és mondtam, hogy tessék, Kiismerhetetlen Kisasszony! És előre engedtem. Bementem utána, mire ő visszafordult, és megkérdezte, hogy a szokásos módon kéri a kávét, sármos idegen? Persze mondtam, hogy nem, most konyakkal. Erre nevetgélt, én meg tovább szövegeltem valamit, aztán nagy mosolyokkal mentünk vissza dolgozni. Érdekes, hogy nem rúgtam be reggel, de mégis, mintha már másnapos lennék…
Ma írt a kis édes, hogy reméli, nem értettem félre a pénteket. Mi a faszt nem lehetett azon félreérteni? Hát basszus, kurvára nem hiszem el! És miért most, majdnem egy héttel később ír?
Aztán meg két ellentétesen elvakult politikai nézetű kollégám itt verte a nyálát mellettem. Osztották az észt, hogy mi van, mi volt, meg mi nem lesz soha, engem meg szétbaszott az ideg a demagóg hülyeségükön. Kimentem kétszer is kávéért, de ezek még mindig itt voltak. Aztán mondtam, hogy szerintem biztos régen kurhattak, amit mondjuk nem is csodálok, ha ilyen hülyék. Na ezek után odébb álltak.
Persze, gondolom, mondanom sem kell, hogy a pultos lány hirtelen megtetszett, de még nem dugtam meg. Viszont akarom! Bírom az ilyen sötétre sminkelt picsákat. Mindnek faszhiánya van…
Szóval megvolt a pénteki buli, meg a hétfői májszétbaszás is. A péntekről annyit, hogy ott volt a Kis Édes is, meg a barátja, szóval semmi sem volt, azt leszámítva, hogy hajnalban részegen kihívott a ruhatár felé, és adott egy puszit a számra.
Persze ezen szenvedtem hétfőig, hogy miért, meg hogy, meg mi, de aztán tegnap úgy berúgtam, hogy egyrészt még mindig részeg vagyok, másrészt meg már nem érdekelt. Főleg, miután vagy ötször hánytam. Lesz ahogy lesz.
Ja igen, hoztam egy üveg szódát magammal, hogy majd itt is locsolgatom a csajokat, de most valahogy semmi kedvem seggfejnek lenni. Inkább megiszom. Bár elég szarul esik a szénsav.
Persze délelőtt körbejárom a rokonságot, meg anyáméknál ebédelünk, aztán délután szerintem csapunk valami hepajt. Kár, hogy kedden meló, előre látom, milyen kibaszott másnapos leszek. Szerintem taxival jövök majd dolgozni, különben be sem találnék...
Érdekes, hogy most egyáltalán nem vonz a csajozás. Tudom, hogy senkit sem fogok megdugni a hétvégén, de nem is érdekel. Eszem majd nagyokat, berúgok párszor, süt a nap, jó idő van, ennyi elég is. Szeretek csak egy rövidgatyában lenni...
