Délelőtt átmentem a könyvelésre. Elkezdtem a régi stílusban hülyíteni a csajokat. Észre vettem, hogy kinek változott a haja, meg ilyenek, kértem egy randit is, meg beígértem egy előléptetős dugást, ha majd én leszek a főnök…

Közben a Kis Édessel nem nagyon foglalkoztam, csak egy összehajtogatott levelet csempésztem oda neki, mint a suliban, régen.

Valami olyasmit írtam, patetikus hangnemben, hogy örülök, hogy ismét láthatom, nem akarom társadalmilag kellemetlen helyzetbe hozni, de érzem már, hogy a lopott csókok órája közeleg.

Később átjött, szintén hozott egy levelet, amiben azt írta, hogy imádja az ebéd előtt lopott csókokat.

Ez után visszamentem hozzájuk, és úriembert játszva meghívtam őket egy közös ebédre, ha már úgy is mind a háremhölgyeim lesznek.

Csatlakoztak is négyen, plusz Kis Édes. Az volt a tervem, hogy a lépcső alján, ahol van egy ajtó, előreengedek mindenkit, Kis Édes marad utoljára, akit a falhoz lökök, megfogom a derekát, és egy puha csókot nyomok a szájára. Így is történt. Viszont azt hittem közben, hogy kiugrik a szívem.

Aztán nem tudtunk egy asztalhoz ülni, mert elhívtak kollégák, hogy ne csajozzak mindig annyit, beszédük van velem. Persze semmit sem akartak, csak elbaszták az ebédemet.