Tegnap délután még bejött egy kávéval a Kis Édes.

Mondta, hogy nem tudta elfelejteni, hogyan szoktam ízesíteni. Nyeregben éreztem magam, elfogadtam a kávét, és kérdeztem, hogy akkor mi a helyzet.

Azt mondta, bunkóság volt egyből nekem támadnia, hogy valami csajjal vagyok, de úgy érezte, máshogy alakult a kettőnk kapcsolata.

Mondtam, hogy én is másnak éreztem, azt hittem, van valami köztünk.

Még jó, hogy elkezdte boncolgatni ezt a kérdést, mert így rájöttünk, hogy ő igazából sosem hitegetett azzal, hogy majd elhagyja az aktuális barátját.

Én meg mindig egy kicsit többet éreztem bele. Talán még szerelmes is voltam.

De nem bánom, egy kicsit fáj, de majd elmúlik ez is. Még jó, hogy tényleg van hol vigasztalódnom. Csak kár hogy eddig a Pultos csajt sem értékeltem, most meg hozzá menekülök majd.