Ebédidőben fogtam a laptopot, és beültünk a Kis Édessel az egyik konferenciaterembe, hogy elkezdjünk tervezgetni. Nagyon aranyos volt, hozott két szendvicset, meg két sportszeletet, ha már miatta nem ebédelünk.

Első lépésben több mint négyszáz négyzetméter lett a háza, pedig azzal kezdte, hogy barátságos, családias méreteket akar. Jól elvoltunk, sok hülye elképzelése is volt, amikről sikerült meggyőznöm, hogy miért nem jók, de nagyjából összeállt a dolog.

Háromkor vettük észre, hogy mennyi az idő. Mondta, hogy neki még sok dolga van, de szívesen folytatná valamikor. Persze én is így gondoltam, és elmentettem a tervet a penemre, nehogy valaki megtalálja a hálózatban. Megígértem, hogy a következő alkalomra otthon berendezem neki, és akkor már csak csinosítgatni kell majd.

Miközben jöttem vissza az irodába, eszembe jutott még egy stratégiai lépés. A következő alkalmat majd valahogy úgy beszélem meg, hogy egy munka utáni időpont legyen. Aztán mivel penre mentettem a tervet, azt majd jól otthon felejtem, így el kell mennünk hozzám, ahol akár már maradhatunk is, tervezgetni, kettesben, estefelé…