Behívott délelőtt a főnökasszony, és mondta, hogy az egyik rajzoló csajt, azok közül, akik a látványterveket is készítik, el kell engednie.

És van olyan rohadék, hogy a mi nyakunkba akarja varrni a döntést, olyan kérdésekkel, hogy melykőjük a rugalmasabb, vagy ki dolgozik szebben, gyorsabban, és hogy mi kitől válnánk meg inkább.

Persze kiálltam a piercinges orrú csaj mellett, de mivel nem nagyon van köztünk kapcsolat azóta sem, és a másikkal sem, nem akartam megkönnyíteni a döntést.

Ezen aztán hápogott, hogy miért nem kommunikálunk, és hogy milyen dolog az, hogy kiadom a kezemből, és utána már le se szarom, mi lesz a rajzaimból, meg ilyenek. De tényleg, szerintem meg az lenne a baj, ha nem értenék a rajzokat, és minden szarért hozzánk rohangálnának…