Reggel elbasztam egy dolgot. Hívott a medencés-melléképületes nő. Azt ígértem neki, hogy már másnapra rajzoltatok a csajokkal egy látványtervet, és közben meg kurvára elfelejtettem, már két napja.

Viszont kapásból elkezdtem félrebeszélni, hogy a plotterrel van baj, és bár ki tudnám nyomtatni neki máshogy is, de az üzletpolitikánk tiltja, hogy szemét munkát kiadjunk. Szerencsére nem tudta, hogy mi a lófasz az a plotter, és hogy köze sincs a látványtervhez, amit amúgy is mailben löknék át neki…

Még jó, hogy megadtam a számom, és külön hangsúlyoztam, hogy minden szarért engem keressen. Biztos kaptam volna a lebaszást, ha a főnökasszonyt hívja.

Na de lementem venni egy doboz raffaelot, hogy meg tudjam vele környékezni a nagyorrú piercinges rajzoló csajt, hogy legyen olyan kedves, és soron kívül foglalkozzon a tervemmel. Jó fej volt, néhány óra múlva küldte is a képeket. Szépen dolgozik, meg még aranyos is, kár hogy soha nem beszéltem vele korábban. Ha nem lennék ennyire elhavazva nő-ügyileg, biztos szánnék rá egy kis energiát. Bírom a csinosan nagyorrú lányokat.

Viszont ez a plotter-dolog mumusként vissztérő elem az életemben…