Ma egész nap győzködtem magam, hogy dolgozzak valamit. A határidők közelednek, én meg még a családi házat sem kezdtem el, pedig azért még lelkesedtem is.
A plotternél találkoztam ma a múltheti incidensemmel.
Még meg is fordult utánam, amire egy pillanatig azt hittem, hogy majd egy barátságos mosoly kíséri, valami békülés jeléül, vagy a fasz tudja, de szerintem biztos kinyírt párszor a szemével. Minek nézhet, hogy nem mer hátat fordítani? Ennyire gázos lennék?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.