Hétvégén megint találkoztam a vörössel. Válaszoltam neki, hogy mutassa meg élőben is a széket, meg ha gondolja, ránézek a rajzra is. Azt mondta, tudom, hogy hol lakik, hívjam, ha ott vagyok.
Leültem egy kicsit gépezni, hogy ne rohanjak oda túl hamar. Persze inkább őt kellett volna áthívni, nehogy már én menjek. De már elbasztam.
Szóval odamentem, lehozta a széket, meg a rajzot is egy táblán. Beültünk az autómba nézegetni. Hiába akartam elvinni valahova, meginni egy teát, vagy bambit, ő nem akarta. Jó volt, nem volt semmi különleges, csak örültem, hogy ott vagyok. Búcsúzóul adott egy puszit, olyan kis pörgős aranyos zavarban.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cs.annamari 2012.07.30. 10:06:06
Annyira szerethető ez az egész :)
.tatjana 2012.07.30. 11:40:30
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.30. 12:34:40
mokushus 2012.07.30. 18:59:18