Ez a hippi munkatársam annyira furcsa. Alig tudja elmondani, hogy mit akar, viszont tök jó ötletei vannak. Vele már tudom, hogy hogyan fogok összehaverkodni. Tutira szív, akár még munkaidőben is. És mindig fordítva ül a széken.
Szerencsére nem jut eszembe róla a székmániás, meg a jó szex sem. Mondjuk amúgy is sokkal idősebb, mint én, és félnék is hozzányúlni.
Viszont erről eszembe jutott, hogy a székmániással azért fejeztük be teljesen, mert a mimikája és a gesztusai mindig a drogos csajra emlékeztettek. Mikor már szakítottunk a drogossal, sajnáltam egy kicsit. Őt is, meg azt is, ahogyan bántam vele.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.