Tegnap este sokáig dolgoztam, meg közben zenét hallgattam. Fel sem tűnt, milyen hangos, amíg tizenegy körül dörömbölt a szomszéd csaj, és amikor ajtót nyitottam, mondta, hogy nem tudnak aludni a gyerekei. Egyáltalán nem volt bunkó, csak megkért, hogy halkabban bulizzak. Mondtam, hogy nincs buli, egyedül vagyok, dolgozom, de igaz, közben tényleg egy kicsit piálgatok. Ahogy végig néztem rajta, nem tudtam volna megmondani, hogy már gyerekei vannak. Mivel már bátrabb voltam, és jókedvű, megkérdeztem, hogy van-e kedve bejönni, inni valamit, mert még nem is ismerjük egymást. Elkezdett vigyorogni, és visszakérdezett, hogy ha már ilyen szemtelenül bátor vagyok, akkor is ismerkednék, ha a férje jött volna át?

Mondtam, hogy akkor is, csak őt sörözni hívtam volna be, de mivel nem ő jött, gyanítom, hogy nincs is itthon, vagy egyáltalán nincs is. Akkor meg miért ne jöhetne be ő…

Kimentette magát, hogy most, hogy már csend van, le kell fektetnie a gyerekeket, akkor meg már késő lesz. Hiába erőltettem, hogy sokáig dolgozok én is, csak nem akart visszajönni.

És ma este is sokáig fogok dolgozni, kibasztam magammal, hogy az előző hetet úgy ellógtam.

Sajnos így nem sok minden történik mostanában, de Kis Édest még meg kell húznom egyszer.

Kilencre jön a Pultos csaj, hiába mondtam, hogy dolgozni fogok. Ő meg olvasni akar mellettem, mindegy neki, csak együtt legyünk.