Hajh, reggel, amikor bejöttem, már nem volt a nyomtatóban a papír, viszont a nyári srácot sem láttam egész délelőtt. Aztán a második kávém után hívott a főnökasszony.

Éjszaka otthon dolgoztam egy kicsit, készülve a mai napra, így a reggelt a szokásos módon tudtam eltölteni, nem kellett észrevehetően napirendet váltanom, és feltűnően dolgoznom.

Szóval bementem az irodájába, és egy kicsit ideges voltam. Amúgy tudom, hogy az én végzettségemmel nem nagy kaland jó melót találni, mégis aggódtam, hogy mi lesz. Gondolom, már csak a játszma miatt is.

Megkérdezte a főnöknő, hogy hogyan értékelném a nyári srác munkáját. Persze mondtam, hogy nem csinált soha semmit, a legutolsó felmérése miatt is én mentem ki, meg én intéztem az ügyben mindent. Kérdezte, hogy akkor miért nem szóltam róla soha? Persze azért, mert nem vagyok egy besúgó típus, meg nekem valami rokoni kapcsolat emlegetése rémlik a bemutatkozásunk óta.

Aztán rátértünk arra, hogy hogyan haladok a legutóbbi csarnokkal. Mondtam, hogy még a délelőtt küldöm a statikusnak, már csak apróbb simítások vannak hátra. Utána rátért arra, hogy feltűnően sokat kávéztam ma, meg telefonálgattam, és hogy a munkával még semmit sem foglalkoztam. Aztán mielőtt még folytatta volna, a szavába vágtam, hogy szerintem az időbeosztásommal meg lehet elégedve, mert mindig határidő előtt elkészülök a feladatokkal, és eddig még sosem volt hibám, leszámítva azt a félreértést, ami nem is az én hibám volt.

Aztán gyorsan szabadkozni kezdett, hogy nem kritizálni akart, és igaz, viszont közös megegyezéssel nem dolgozik itt tovább a nyári srác, és amíg nincs helyette más, néha nekem is ki kell mennem.

Persze már nem mondtam, hogy akkor az időmet a sok kinti kocsmázás miatt máshogy kell majd beosztanom…

Most viszont elégedett vagyok magammal, ügyesen kirúgattam a kis köcsögöt, és még a lógós napirendemet is megszilárdítottam a főnöknél. Már csak a blogot ne találja meg, és rendben is leszünk.