Reggel kaptam egy e-mailt a bizonyos kolléganőtől. Azt írta, hogy ha tudta volna, hogy van bennem némi remény, vagy csak vágyom rá még egyszer, biztos lehetek benne, hogy sokkal jobban kiborít a hétvégén.

Viszont örül, hogy jó nőnek tartom, bár kétes értékű az én számból az „életem legjobb nője” kifejezés. Azt írta még, hogy szerinte is aranyos vagyok, és azért eszébe jutottak dolgok, amikor az új kiscsaj mesélte neki, hogyan dugtam meg.

Tanulság: én hülye elfelejtettem, hogy olvashatja a blogot… mint ahogy ezt a bejegyzést is fogja.

Bocsi, Te tanácsoltad a blogolást, a közönségért meg most már bármit.