Ma is lementem inni egy csapoltat. Túl jó az idő, hogy az irodában üljek.
Ez mondjuk nem is baj, főleg, hogy megint az a pultos csaj volt bent, aki tegnap. Bírom a sötét szemeit. Na mindegy. Mikor visszajöttem, akartam inni még egy kávét, és a folyosón szembe jött a Kis Édes. Persze ilyenkor már nem menekülök el, főleg, ha már bátor is vagyok egy kis piától. Kinyitottam előtte az ajtót, és mondtam, hogy tessék, Kiismerhetetlen Kisasszony! És előre engedtem. Bementem utána, mire ő visszafordult, és megkérdezte, hogy a szokásos módon kéri a kávét, sármos idegen? Persze mondtam, hogy nem, most konyakkal. Erre nevetgélt, én meg tovább szövegeltem valamit, aztán nagy mosolyokkal mentünk vissza dolgozni. Érdekes, hogy nem rúgtam be reggel, de mégis, mintha már másnapos lennék…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.