A csapatépítés egész jól sikerült, azt leszámítva, hogy kurvára megfáztam, és itthon feküdtem három napot. Ma se mentem még dolgozni, holnap meg már minek…
Hétfőn benézett a Vörös, hozott zsepit, meg teát, cuki volt. Aztán kedden a Medencés csaj is meglátogatott, mert mondtam, hogy lázas vagyok, meg egyedül, és vigyázni akart rám, hogy ne legyen komolyabb bajom. Nem tudom, hogyan sikerült meggyőznöm erről, de egy éjszakát és még egy egész napot ott töltött, amíg tegnap fel nem jöttek a haverok, hogy a jó öreg indián gyógymóddal kikúráljanak. Akkor lelépett, kicsit sértődötten.
Azt hiszem, belezúgtam ebbe a képbe, hogy ő a gondoskodó nő az életemben. Annyira éreztem, hogy fontos vagyok neki, amikor például megkóstolta a teámat, hogy elég édes-e, és hogy már ne legyen túl forró, vagy amikor elküldött zuhanyozni, és addig felrakta a törölközőmet a radiátorra, hogy majd meleg legyen utána… Tegnap már azon gondolkoztam, hogy ez biztosan csak azért van így, mert a helyzet kiszolgáltatottá tett, de még ma is érzem. Annyira furcsa, tényleg itt van a hasamban, és ilyet még nem éreztem korábban.
Valahogy a hétvégén újra találkoznom kellene vele, most úgy érzem, hogy mindenkinél jobban akarom!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
NH3CL · http://nh3cl.blog.hu 2012.10.24. 09:29:45
sturrock 2012.10.26. 21:48:42
Plumeria 2012.10.27. 12:07:00
Ne csináld már, most találtam vissza ide, jöttem nosztalgiázni, és láttam, h újra írod.
Szedd össze magad! :D