Akkora jó volt, szétaláztam a kis hülyét. Behívtam az irodavezetőt is, hogy legyen tanúm, a függönyöket meg elhúztam már korábban, hogy mindenki lásson. Azzal kezdtem, hogy tudja-e, hogy miért van itt.
És tényleg azt hitte, hogy visszakapja a munkáját…! Győzködött, hogy lenyugodott, meg megváltozik, és nézzem meg a munkáit, alig találok bennük kisebb hibákat…
Mondtam, hogy ennek örülök, bár azért a munkáira ne legyen annyira büszke, láttam néhány költségvetését, amit nem lett volna szabad abban a formában kiadnia a kezéből. Persze nem néztem utána, pont leszarom, miken dolgozott eddig.

Meghallgattam, bólogattam, meg hümmögtem, mintha tényleg ezen gondolkoznék, aztán egy mondattal elintéztem: Az, hogy ki vagy rúgva, nem változik. Megvolt az oka, hogy megszabadultam tőled, és eszemben sincs visszavenni. Viszont a leveled, és a fenyegetéseid elgondolkoztattak, és nem tudom, hogyan tovább. Tényleg azt akarod, hogy ügyet csináljunk belőle, vagy átmegyünk a szomszédba, és aláírod amiket kell?

Az irodavezető csak ekkor nézett fel az iPhone 5 -ből, és megszeppenve mosolygott.

Átmentünk, aláírt mindent, megígért mindent, az IT-s srác eltűntette mindenhonnan, én meg lekísértem. Mondtam, hogy szívjunk el még egy cigit. Szegény fiú, már teljesen össze volt zavarodva. A bejárat mellett rágyújtottunk, őt is megkínáltam, és megígértem, hogy nem fogom rossz hírét kelteni, de inkább ne hivatkozzon rám, mint korábbi főnökére. Aztán azt is, hogy meg fogja kapni rendesen a pénzét, a csajok kiszámolják majd a szabadságát is, és ha nem kapna máshol melót, figyeljen majd oda a TB-re néhány hónap múlva. A végére azt érezhette, hogy már majdnem haverok vagyunk, és már majdnem én is. Aztán amikor elnyomta a csikket, kezet fogtunk, és mintha csak az előző gondolatmenetet folytatnám, megkérdeztem, hogy legalább megérte a kiscsaj?
Bambán nézett, én rákérdeztem még egyszer, hogy nem, mégsem? Majd elengedtem a kezét, és bementem a forgóajtón.